arab (العربية, al-ʿarabiyyah) egy szemita nyelv, mint a héber és az arám, amely először az ie 9. század közepén jelent meg Észak-Arábiában és Szaharában, Levant déli részén.[4][5]Ellentétben az utóbbi kettővel, ahol az előbbi a másikból származik, az arab maga is gyökérnyelv, akárcsak a latin. A latintól eltérően ma is széles körben használják és beszélik. Körülbelül 292 millió ember beszéli ezt az anyanyelvét. Sokkal többen megérthetik második nyelvként a Maghrebben. Az arab nyelvet jobbról balra írják mássalhangzós ábécében, amelyet abjadnak is neveznek.[6]Mivel nagyon széles körben beszélik az egész világon, a nyelv az Egyesült Nemzetek Szervezetének hat hivatalos nyelvének egyike. Az ENSZ többi hivatalos nyelve: angol, francia, spanyol, orosz és kínai.[7]
Sok országban beszélik az arabot hivatalos nyelvként, de nem mindegyik beszéli ugyanúgy. A nyelvnek számos dialektusa vagy változata van, mint például a modern standard arab, az egyiptomi arab, az öbölbeli arab, a maghrebi arab, a levantei arab és még sokan mások. Néhány nyelvjárást annyira eltérően beszélnek egymástól, hogy egyes beszélők nehezen értik meg a másikat. Sok dialektikus szó azonban még mindig az eredeti vagy a klasszikus nyelvben gyökerezik.
Az arab nyelvet hivatalos nyelvként használó országok többsége a Közel-Keleten található. Az arab világ részei, a régió legnagyobb vallása az iszlám.
Az arab nagyon fontos az iszlámban, mert a muszlimok úgy vélik, hogy Allah (Isten) arra használta, hogy Mohameddel Gábriel arkangyalon (Dzsibril) keresztül beszéljen, és megadja neki a Koránt a nyelven. Sok, de nem minden arabul beszélő muszlim. Úgy gondolják, hogy a Korán csodája a nyelvében rejlik.
Az arab a nyugati világban is népszerű tanulnivalóvá válik, bár nyelvtanát néha nagyon nehéz megtanulni az indoeurópai nyelveket anyanyelvi beszélők számára. Sok más nyelv kölcsönzött szavakat az arabból, mert fontos a történelemben. Néhány angol szó, amely arabra vezethető vissza, a cukor,[8]pamut,[9]magazin,[10]algebra,[11]alkohol[12]és emír.[13][14][15]
Az arab a következő országok hivatalos nyelve:
Algéria
Bahrein
Comore-szigetek
Csád
Dzsibuti
Egyiptom
Eritrea
Irak
Izrael
Jordánia
Kuvait
Libanon
Líbia
Mauritánia
Marokkó
Omán
Pakisztán
Palesztina
Katar
Szaud-Arábia
Szomáliföld
Szudán
Szíria
Tunézia
Egyesült Arab Emírségek
Jemen
Ez is nemzeti nyelv:
Mali
Szomália
Szenegál
Ábécé[módosítás|forrás módosítása]
Az arab ábécé egy 28 betűből álló mássalhangzó ábécé, az alábbiak szerint:
ا (alif, kiejtve a)
ب (ba, úgy ejtik, mint az angol „b” betű)
ت (ta, az angol „t” betűhöz hasonlóan ejtve)
ث (tha, ejtsd úgy, mint a 'th' a 'fürdőben')
ج (jeem, j-nek ejtve)
ح (haa, nehéz "h"-ként ejtve a nyakból)
خ (khaa, úgy ejtik, mint egy rángatás vagy horkant a torokból)
د (dal, d-nek ejtve)
ذ (thal, úgy ejtve, mint a 'th' a 'the'-ben)
ر (ra', olaszul „r”-nek ejtve)
ز (zay, úgy ejtik, mint 'z' a zebrában)
س (látott, sziszegésként ejtve)
ش (ragyogás, ejtsd: "shh")
ص (saud, ejtsd ki, mint alátottde kicsit nehezebb)
ض (dah, ejtsd ki, mintdalde nehezebb)
ط (tah, nyomott „t”-ként ejtve)
ظ (tha, úgy ejtik ki, hogy a nyelv középső részét lefelé húzzuk, miközben egy nehéz „th”-t próbál mondani)
ع ('ain, öklendező hanghoz hasonlóan ejtik)
غ (gha, kiejtése úgy, mint a víz gargalizálása)
ف (fa, 'f'-ként ejtve)
ق (qaf, mint a képregényes rajzfilmek hangja, amikor a szereplők belekortyolnak egy italba)
ك (kaf, 'k'-nek ejtve)
ل (lám, 'L'-nek ejtve)
م (meem, 'm'-nek ejtve)
ن (dél, 'n'-nek ejtve)
ه (Ha, halk "h" hang)
و (wow, "w" vagy "ooh"-ként ejtve)
ي (igen, "y"-nek ejtve)
