Az európai piacot ellátó teaexportőrök egyre szigorúbb követelményekkel szembesülnek a növényvédőszer-maradékokkal, az élelmiszerbiztonsággal és az ellátási lánc nyomon követhetőségével kapcsolatban.
Az Európai Unió harmonizált maximális maradékanyag-határértékeket, közismert nevén MRL-eket alkalmaz az EU-n belül értékesített vagy importált mezőgazdasági termékekre.
Ezek a határértékek határozzák meg a peszticid-szermaradvány törvényileg megengedett legnagyobb mennyiségét, amely az élelmiszerekben maradhat.
Ha egy mezőgazdasági vegyszert korlátoznak, már nem hagynak jóvá, vagy új tudományos értékelésnek vetik alá, a megengedett szermaradványszint csökkenthető.
Egyes esetekben az új limit rendkívül alacsony lehet, ami jelentős kihívásokat jelent a teatermelők és -exportőrök számára.
A tea különösen érzékeny a maradékanyag-szükségletre, mivel a terméket levélként szüretelik, és általában infúzióval fogyasztják.
Még akkor is, ha egy peszticid a gyártó országban törvényesen engedélyezett, a megengedett szermaradék-határérték a célpiacon eltérő lehet.
Ez azt jelenti, hogy a helyi gazdálkodási előírások betartása nem garantálja automatikusan az EU importkövetelményeinek való megfelelést.
Az exportőrök számára a növényvédőszer-kezelést az ültetvények szintjén kell elkezdeni.
A gazdálkodóknak egyértelmű nyilvántartást kell vezetniük az összes felhasznált mezőgazdasági vegyszerről, beleértve a termékneveket, a hatóanyagokat, az alkalmazási dátumokat és az adagolási szinteket.
Ezenkívül tiszteletben kell tartaniuk a vegyszer kijuttatása és a betakarítás közötti előírt időközt.
A gyáraknak és az exportőröknek tudniuk kell, honnan származnak a tealevelek, és hogy az ültetvény a megfelelő eljárásokat követte-e.
A nyomon követhetőség ezért a teaellátási lánc elengedhetetlen részévé válik.
A laboratóriumi vizsgálatokat a szállítás előtt el kell végezni.
Az általános minőségi tanúsítvány nem biztos, hogy elegendő, mert az európai vásárlók gyakran megkövetelik a peszticid-szermaradványok részletes listájának vizsgálatát.
Az exportőröknek minősített laboratóriumokkal kell együttműködniük, és biztosítaniuk kell, hogy a vizsgálati módszerek alkalmasak a teára.
Az importőröknek is vannak kötelezettségeik.
Kérniük kell a legutóbbi vizsgálati jelentéseket, és meg kell erősíteniük, hogy a vizsgált minta reprezentatív a tényleges szállítmányra.
Előfordulhat, hogy egy régi gyártási tételről készült jelentés nem bizonyítja, hogy az új szállítmány megfelel ugyanazoknak a követelményeknek.
Az európai vásárlók saját független tesztelést is végezhetnek érkezés után.
Ha egy szállítmány meghaladja a megengedett szermaradványszintet, annak súlyos következményei lehetnek.
Az áruk visszautasíthatók, visszahívhatók, megsemmisíthetők vagy visszaküldhetők az exportáló országba.
Az importőr és a márkatulajdonos anyagi veszteségeket és hírnevet is szenvedhet.
Az Európát megcélzó vállalatok esetében a maradékanyag-ellenőrzést nem szabad csak végső ellenőrzési kérdésként kezelni.
Ennek szerepelnie kell a szállító kiválasztásában, az ültetvénykezelésben, a termelés tervezésében és a szerződéses követelményekben.
A vevők különleges maradékanyag-követelményeket írhatnak elő a beszerzési szerződéseikbe, és felkérhetik a szállítókat, hogy a konténer berakodása előtt készítsenek vizsgálati jelentéseket.
Bár a nyugat-afrikai piacok eltérő jogi normákat alkalmazhatnak, a peszticidek jobb ellenőrzése még mindig fontos előnyökkel jár.
A fogyasztók egyre jobban aggódnak az élelmiszerbiztonság miatt, a nagy szupermarketek pedig szigorúbb belső követelményeket vezethetnek be.
A megbízható vizsgálati jelentéseket és egyértelmű nyomon követhetőséget biztosító teamárka nagyobb bizalmat nyerhet a forgalmazók és a vásárlók részéről.
A magasabb biztonsági előírások jövőbeli exportlehetőségeket is teremthetnek.
Az a cég, amely kezdetben Nyugat-Afrikában árul teát, később esetleg be kíván lépni Európába, Észak-Amerikába vagy a prémium szállodai piacokra.
Egy megfelelő ellátási lánc kiépítése a kezdetektől csökkentheti a jövőbeli piacbővítés költségeit és nehézségeit.
A teavásárlók nem hagyatkozhatnak csak a szállító szóbeli biztosítékára, hogy a termék biztonságos.
Konkrét kérdéseket kell feltenniük a peszticidek kezelésével, a tesztelés gyakoriságával és a nyomon követhetőségével kapcsolatban.
Azt is meg kell erősíteniük, hogy a gyártás során figyelembe vették-e a rendeltetési ország követelményeit.
A beszállítóknak minden szállítmányból meg kell őrizniük jóváhagyott referenciamintákat.
Ha minőségi vita merül fel, ezek a minták segíthetnek meghatározni, hogy a szállított termék megfelel-e a jóváhagyott szabványnak.
A szigorodó uniós szabályok kialakulása azt mutatja, hogy a teák globális versenye már nem csak az áron és az ízen alapul.
Az élelmiszerbiztonság, a dokumentáció és az átláthatóság egyformán fontossá válik.
Azok az exportőrök, akik a tisztább gyártásba, a megbízható tesztelésbe és a teljes nyilvántartásba fektetnek be, jobb helyzetben lesznek a nagy-értékű piacok kiszolgálására és a hosszú távú{1}}ügyfélkapcsolatok kialakítására.
