Nyomon követhetjük ezt a finom egy{0}}karakter különbséget az idővonalon, hogy lássuk, hogyan zajlott az átalakulás:
• A Tang-dinasztia előtt (Tea evés): A teát valóban ételként fogyasztották. A több száz gyógynövényt tesztelő Shennong korszakában a tea ellenszerként szolgált, és a friss tealeveleket közvetlenül rágták. A Qin és Han dinasztiák idején az ókori emberek tealeveleket főztek "ming congee"-vé, és a folyadékot és a leveleket is teljesen elfogyasztották, hogy felfrissítsék az elmét és elűzzék az éhséget. Akkoriban a teát ételként kezelték, zöldhagymával, gyömbérrel és szárított mandarinhéjjal együtt főzték, hasonlóan egy sűrű zöldségleveshez.
• Tang-dinasztia (fél{0}}evés, félig-ivás): a préselt teás sütemények uralkodtak. Fogyasztás előtt a süteményeket megpörkölték és finom porrá őrölték, majd forrásban lévő vízzel leforrázva tealevest készítettek belőle. A teapor a folyadékban szuszpendálva maradt, így a főzet tejfehérré változott. Lu Yu kijelentette, hogy a habos krém a legfinomabb esszencia; az emberek lenyelték a levest a porral együtt. Lényegében még mindig fogyasztottporított tea,a hangsúly mégis a folyadék állagának megízlelésére helyeződött át.
• Song-dinasztia (látszólag iszik, valójában eszik): A felvert tea (dian cha) kifinomult és elegáns gyakorlata. A teaport először masszává turmixolták, majd forró vizet öntöttek hozzá, és erőteljesen keverték, hogy sűrű, krémes habot kapjanak, hasonlóan a modern matchához. Bár a gyakorlatot még "teaevésnek" hívták, a porított tea teljesen feloldódott a folyadékban, így megmaradt a teafogyasztás kategóriáján belül.
• A Ming-dinasztia (a „teaivás” igazi kezdete): történelmi fordulópont. Zhu Yuanzhang császár eltörölte a préselt teagolyókat, és népszerűsítette a laza-levelű teát, ami a leveles-főzési módszer elterjedését eredményezte. Az egész tealeveleket forrásban lévő vízbe áztatjuk; az emberek csak a szeszes italt isszák a levelek elfogyasztása helyett, elválasztva a teafolyadékot a felhasznált teamaradványoktól. Ettől kezdve valóban a kivont teafőzetet isszuk, és a nyelvünk már nem érintkezik magával a tealevéllel.
· Modern korszak (Különböző választási lehetőségek a különböző ízlésekhez): A tea ivása, finom illatának és megmaradt varázsának elismerése általánossá vált. A „teaevés” hagyománya azonban soha nem halványult el. A matcha desszertek a Song-dinasztia hagyományait öröklik. A Lei tea megőrzi a Qin és Han dinasztia ősi teakészítési módját. A tápióka gyöngy és a kókusz zselé a tejes teában jelzi a visszatérést a teafogyasztás közbeni rágás ősi ösztönéhez.
A teázástól a teaivásig nem csupán a teazaccot szűrjük ki. Ez egy emelkedettség attól, hogy a teát gyomortöltőként vegyük a spirituális esztétikai törekvésnek. Abban a pillanatban, amikor a Ming-dinasztia emberei félredobták a teaport, a tea kilépett az üzemanyag, a rizs, az olaj és a só mindennapi apróságaiból, és a qin, qi, shu és hua birodalmába emelkedett - az élet kifinomult művészete. Manapság szívesebben kortyolgatja a ropogós és frissítő teasütemet, vagy vágyik a matcha gazdag és lágy ízére? 😊
