Őszintén szólva nincs kötelező nemzeti szabvány.
Ezért a „High Mountain Green Tea” felirat bármelyik teászacskóra rányomtatható, és senki nem fogja ellenőrizni vagy törődni vele.
Van azonban egy hagyományos meghatározás a teaiparban:
A 600 méter feletti magasságban termesztett teát nevezhetjük magashegyi teának. Az 1000 méter feletti területeket prémium magashegységi teatermelő régióknak tekintik.
Ezt a mércét egyetlen intézmény sem szabta meg önkényesen, hanem a teatermelők, a teakereskedők és a teatudomány kutatói által évtizedek óta felhalmozott konszenzust képviseli. A mögöttes logika a következő: 600 méteren túl jelentőssé válik a hegyvidéki éghajlat hatása a tea minőségére; 1000 méteren túl ez a becsapódás stabilabbá és szembetűnőbbé válik.
Milyen előnyökkel jár a magas tengerszint feletti magasság a tealevél számára?
Négy szó: lassú, hűvös, ködös, különbség.
Lassú: A magas tengerszint feletti magasság és az alacsony hőmérséklet miatt a tealevél lassan nő. Minél lassabban nőnek a levelek, annál teljesebben halmozódnak fel a belső anyagok - ezért a magashegyi tea gazdag és réteges ízű, nem pedig egy kortyban elillan.
Hűvös: Alacsony a hőmérséklet, így kevesebb a rovar. Nem arról van szó, hogy nem akarunk növényvédő szereket használni, hanem arról, hogy nincs rá szükségünk. Teakertünk kb 1000 méteren található, júniusban és júliusban még mindig kabátot kell viselnünk a hegyre való feljutáskor. Reggel hideg van, 20 Celsius-fok körüli. Ezen a hőmérsékleten a legtöbb teafa kártevő nem tud sokáig életben maradni. A kertben a füvet kézzel kapálják, az ágakat pedig kézzel metszik le. Nincs olyan, hogy növényvédő szerek.
Köd: A hegyekben sok a felhő és a köd, magas a páratartalom. A teafák egész nap elmerülnek a ködben. A köd szórja a napfényt, a közvetlen erős fényt lágy szórt fénnyel alakítja át, ami egyenletesebbé teszi a tealevelek fotoszintézisét, és mind a klorofill, mind az aminosavak egy kicsit nagyobb mennyiségben jelennek meg. Ez a magashegyi tea illatának egyik forrása. Nálunk tavasszal dominál leginkább a köd, és gyakran van esős évszak is. Néha, amikor az emberek a teakertben állnak, köd van a lábuk alatt és körülöttük, csak néhány teafát látnak a kezük közelében.
Különbség: Nagy a hőmérséklet-különbség a nappal és az éjszaka között. Napközben a fotoszintézis cukrot és aromaanyagokat szintetizál. Éjszaka, amikor a hőmérséklet csökken, ezek az anyagok lassan elfogynak, és felhalmozódnak a levelekben. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség, annál magasabb a tea aromái, édesebb az íze, és annál hosszabb az utóíz. Az alacsony tengerszint feletti magasságban lévő teakertekben kicsi a hőmérsékletkülönbség a nappal és az éjszaka között, ami kevésbé felhalmozódik az aromákban. Ez az oka annak, hogy ugyanaz a teafajta, amelyet sík területen és magas hegyekben termesztenek, lényegesen eltérő ízű.
