A kínai teára utalva a Zhou-dinasztia idejére vezethető vissza, és a Tang-dinasztia és a Song-dinasztia idején virágzott.
Shen Nong felfedezte a kínai teát. Lu yu pedig a Tea Classics-t írta. Valójában a teával kapcsolatos tevékenységekről írt klasszikus.
A teakultúra konnotációja a kínai kultúra konnotációjának konkrét megnyilvánulása. Kína az etikett országaként ismert. A teakultúra egyesíti a kínai kultúra konnotációját és etikettjét a teafőzésen, a tea megbecsülésén, a tea illatán, a teakóstoláson és más szokásokon keresztül, hogy sajátossá formáljon. A kínai kultúrára jellemző kulturális jelenség etikett jelenségnek is mondható. A társadalom fejlődésével és változásaival egyes kínai életszokások és formák integrálódtak, és különféle kínai jellegzetességekkel rendelkező kulturális jelenségeket alakítottak ki. A teakultúrát tekintve reprezentatívnak, a teakultúra reprezentatív hagyományos kultúra Kínában. Kína nemcsak a tea egyik eredete, hanem gazdag és változatos teaivási szokásokkal és szokásokkal is rendelkezik a különböző etnikai csoportok és régiók között.
A teakultúra a tea és a kultúra szerves integrációja, amely magában foglalja és megtestesíti egy bizonyos időszak anyagi és szellemi civilizációját.
A tea munka és íz terméke. A teakultúra a teát hordozóként használja, és ezen keresztül terjeszti a különféle művészeteket. A teakultúra a hagyományos kínai kiváló kultúra szerves része, tartalma nagyon gazdag.
Funkció
A teakultúra társadalmi funkciói elsősorban a teaerények továbbvitelében, a teaszertartás, a kultúra és a művészet terjesztésében, az erkölcsi jellem ápolásában, az érzelmek ápolásában, a nemzeti egység előmozdításában, a társadalmi haladás kifejezésében, valamint a gazdasági és kereskedelem fejlesztésében tükröződnek. A tea erénye a tea rejlő gyönyörű karaktere, amely évezredek során halmozódott fel, és minden korosztály dicsérte.
